Sokszor hittem embereknek.. Mert valóban érdekelt mit mondanak, mert tanulni akartam , mert igényem volt, van a fejlődésre.
De leginkább, az évtizedek alatt, csak csalódások tömkelegével találkoztam, szembesültem. Ezek az emberek, ezek a *különleges*kutyások, épp úgy mesélik a meg sem élt történeteiket, oly nagyot tudnak mondani vagy állítani, pont mint ahogy Andersen tette.
Ma mégis egy Igaz Emberrel vadásztam együtt, aki tanubizonyságát tette, hogy mi munka kutyások, bár kevesen vagyunk, de ha lehet még jobban szeretjük a társunkat, aki kell az életét adja ezért a szenvedélyért. S a vadász szavai könnyedén igazolás nyernek ezeken a speciális területeken. A munkáról alkotott képe a hallottak ezek után még értékesebbek és mélyebben vésődnek a lelkembe, s tudatomba.
Úgy és olyan őszintén ragaszkodunk a vadász társunkhoz, ehez a munkához, mint a szeder inda a kevlár mellényhez...
Európa erdei nagyban különböznek, eltérőek az éghajlati viszonyok, S ezek leginkább a domborzati viszonyok diferencialtságának köszönhető. Aljnövényzetük is ennél fogva váltakozik. Tölgyesek vagy éger fák zárt lombjai alatt tökéletes élettér a vad szeder indáinak terjeszkedésére.. S tökéletesen lebilincseli, az arra haladót,, a vadászt, de nem a prédát a menekülő vadat. A vaddisznónak a legnagyszerűbb búvóhely, s egyben megközelíthetetlen erődítmény egy 100-150 négyzet méteres szeder bokor folt.
A vaddisznó nyugalommal rejtezik mögé, leginkább alá, gondolván amiből Ő nem lát ki, ott őt sem lelik.
Majd nem igaz ez a állítás, de egy jártas, felkészűlt, tettrekész vadász, és csapata könnyedén feleli itt is a prédát. De ma már tudom.. kevlár mellény nélkül, persze egy levetkezett biztonság tényében.
A mellény egy szükség, egy korszerű védelem, de ugyanakkor sebbeség, s mozgást hátráltató s határoló eszköz.
Nem lehet mindent 100 %, os biztonsági garanciával tenni. Ez a szenvedély sok féle kockázati tényezőt hordoz önmagában . De tenni kell.. Mert már régóta tudjuk,, aki csinálja az halad, aki beszél róla lemarad.
